Valamikor nem is olyan nagyon régen támadt egy jó gondolata a Fehér Bot Alapítvány vezetőinek.
2020-ban történt, hogy úgy gondolták néhányan, rendezzünk egy DISZNÓTORT, amolyan csapatépítő jelleggel. Meg volt minden ahhoz, hogy egy igazán hagyományos disznótoros mulatságban legyen része mindenkinek, aki tiszteletét teszi az alapítvány tanyáján.
Nagyon vártuk az eseményt és nem csalódtunk, frenetikus hangulatú buli kerekedett belőle és nem mellékesen minden volt ott, ami nélkül nem múlhat el egy disznóölés. Fogópálinka, egy félénk sertés, hagymásvér, töpörtyű, orjaleves, toroskáposzta, hurka, kolbász, mulatozás és tettre kész emberek serege. Sokáig emlegettük utána és mondogattuk, hogy ezt "hagyományőrző" jelleggel minden évben meg kellene ismételni. Ám a sors másként akarta, mert akkor még nem is sejtettük, hogy egy ideig bizony ez lesz az utolsó közös csapatépítő programunk a pandémia miatt.
Eltelt másfél év és egy híres filmből ismert szólás motoszkált egyre több ember fejében... - "DEZSŐNEK MEG KELL HALNIA." –
Nem, ez a mondat 2021-ben egy októberi napon nem Pelikán József száján szaladt ki és az alábbi párbeszéd sem Bacsó Péter Tanú című filmjében volt hallható.
- Nincs mit tenni. Kinyírjuk a Dezsőt - mondta Edina.
- Szegény Dezső, gondolta Aliz.
- Meg kell halni neki - mondja ki az ítéletet Krisztina.
- Most? - kérdezi Anett.
- nem, november 6-án.... - dönti el a kérdést Edina.
Így történt hát, hogy aztán egy csodás novemberi szombaton összejött az alapítvány apraja-nagyja és megtartotta a második hagyományőrző disznótorát, ami ha lehet még az elsőt is felülmúlta.
Vendégünk volt az eseményen Dr. Tiba István, országgyűlési képviselőnk is, aki nagy örömmel fogadta el meghívásunkat és maga is oroszlánrészt vállalt a munkából. Mert bizony serényen folyt a munka, darabolták, darálták, főzték, sütötték a húst az emberek és megállás nélkül készültek a finomabbnál-finomabb disznótoros ételek.
A nap folyamán mindenki teletömhette a hasát a legfinomabb étkekkel, nem volt hiány a legízletesebb "disznóságokból." Ezek mellett került még az asztalra számtalan féle süti, pogácsa, no és azért jófajta nedűket is lehetett kóstolgatni. A nap végén pedig a fárasztó munka után a jó hangulatú mulatozás sem maradhatott el.
Végül pedig kedves Olvasóim, engedjék meg nekem, hogy Pelikán József utolsó mondatával búcsúzzak a Tanú című filmből, mert este mikor nyugovóra tértem az egész nap elfogyasztott hat tál étel és némi itóka után, az én drága párom csak annyit mondott, hogy:
"- Tessék itt a gyógyszer, ne aggódj, nem leszel rosszul.
- Erre azért nem mernék megesküdni...- gondoltam magamban."
Boros Lajos megemlékezése "Dezsőről"