A Gábor József Kulturális Alapítvány és a Méliusz Juhász Péter Újkerti Fiókkönyvtára 2017. október 27-én rendezte meg a soron következő őszi Szavamat adom
című közéleti - irodalmi délutánját Debrecenben.
A rendezvényt támogatta Hajdúnánás Város Önkormányzatának Képviselő testülete.
Meghívott előadók voltak:
- Korompainé Mocsnik Marianna /Bihari Múzeum vezetője
- Szekeres Gyula /Hajdúsági Múzeum igazgatója
- Angi János /Déri Múzeum igazgatója
A vendégekkel folytatott beszélgetést Rózsa Dezső vezette.
Dr. Csontosné Skara Ilona könyvtárvezető asszony köszöntője után a bemutatkozást Szekeres Gyula, a Hajdúsági Múzeum igazgatója kezdte.
Tanárnak készült. Neve alapján nem volt köze családjának a szekérgyártás régi mesterségéhez, de nagyapja kerékgyártó volt. A főiskolán, néprajz szakon is tanult, így később néprajz vonatkozású könyve hamarabb jelent meg, mint saját írásai. A múzeumi munkája sokirányú, hiszen pl.: újra össze akarja fogni a Hajdúságot, hogy bemutassa az itt élő hajdúkat, a múltjukat, azok történelmi vonatkozásait.
Ez a múzeum az 1924-es esztendőben jött létre a Bíróság épületében. 100 ezer körül számlálhatóak az itt őrzött tárgyi emlékek, ami papíralapon, hangfelvételeken, írásos emlékeken, tárgyi együtteseken mutatja be a rég múlt időket. Régen zárt világ volt a múzeum létezése, ma már bárki előtt nyitva van a múzeum kapuja. Állandó kiállításokkal állnak nyitva az érdeklődők felé. Raktáraik tele vannak kincsekkel, így ezeket az anyagokat forgatják, hogy minél színesebb világ táruljon az idelátogatók elé. Felnőttként tanított, egyetemre járt és közben publikált is különböző újságokban, amikor elcsábították a Hajdúsági Múzeumba. Szeretett tanítani, de a néprajzban teljesedett ki igazán. Kutat, rendez, és ír. Kedvenc tárgya a Városláda, amely Hajdúhadházról származik, hiszen Hajdúböszörmény címerét találták meg benne. Ez egy óriási kulccsal nyitható, melynek kinyitása nagy élményt jelent az idelátogatóknak, főként a diákságnak. Időszaki kiállításaik is vannak, most egy kívülálló kezdeményezésére Hajdúböszörményből elsz ármazó festőművész munkáit láthatja a nagy közönség, mi több családfakutatásban is munkálkodnak. Régi tárgyak, festmények, írásos emlékek állnak a rendelkezésükre a padlástól a pincéig, s ezekből lehet szemezgetni, következtetni a hozzátartozókra. Nyaranta a díszudvarban írótáborokat szerveznek diákoknak, felnőtteknek, hiszen az épület hangulata lehetőséget nyújt táboroztatásra is.
Szekeres Gyula a Gőgös Gúnár Gedeon című olvasókönyvből a legkedvesebb meséjét hozta el a hallgatóságnak, mégpedig a Gyuri kakas és a gyík történetét.
A következő vendég Korompainé Mocsnik Marianna a Bihari Múzeum vezetője volt. Bányás nagyszülők gyermeke. Német származású, ezért az idegen nyelvek iránti kapcsolata nagyon erős. Szülei az egészségügyben dolgoztak. Palóc földre, Salgótarjánba keveredtek. 25 évet töltött ott, sok féle érzés kerítette hatalmába Mikszáth földjén.
1961-ben 1000 értelmiség került a városba. A szülőkkel gyerekként került oda. Sajnos mindig idegenek érezték magukat, hiszen az ott élők szlovákul beszéltek. Salgótarjánhoz kötődik azonban a néprajz, a képzőművészet és az idegen nyelvek szeretete.
Angol - német szakos tanár, majd később néprajzot és múzeumpedagógiát tanult az ELTE-én. 15 évig tanított, majd vádormúzeológus lett. Két évvel ezelőtt hívták a Berettyóújfalui Múzeumvezető posztjára. Kapcsolata a látássérültekkel egy tapintható tárlat, nevezetesen - Romanek Inka festőművész - kiállításának szervezői közreműködésével történt. Elődje Kállai Irén vezető asszony fogadta be ezt a kiállítást, így jó kapcsolat alakult ki a múzeum és a látássérültek között.
A Sóstói Szabadtéri Múzeum is hasonló kézzel fogható tárlatot mutatott be az oda látogatóknak. Itt kézzel fogható tárgyakat is kiállítottak a rég múlt időkből.
A jelenben, a Bihari Múzeum, Sárrét régi világát, életmódját mutatja be a nagyközönségnek múzeumpedagógiai napok keretében. Tabló kiállításokkal járják a településeket, így un. Read-Show keretében jutnak el 21 településre. Mintaprojetjük az - „Iskolai közösségi szolgáltatás gyerekeknek”-, ahol a fiatal önkéntesek kötelező óráikban bepillantást nyerhetnek a Múzeumok világába.
Történetek a bőröndből…
címmel új tárlat nyílik a család történetekben. Tárgyak, dokumentumok kerülhetnek elő 20 év távlatából, egy-egy bőröndből, ami az idelátogatóknak megmutatja egy-egy család életútját.
1999-ben ismerkedet meg Székelyföldön Vass Albert műveivel, így a 13 almafa című könyvből hozott részletett a hallgatóságnak.
A beszélgetés utolsó vendége Angi János a Déri Múzeum igazgatója volt.
Erdélyből, Csikből származik. Gyermekkorában történész szeretett volna lenni. Felnőttkorára docens lett a Debreceni Egyetemen. Folyóiratok szerkesztőjeként is dolgozott. 2013-ban Kósa Lajos, Debrecen akkori polgármestere kínálta föl neki pályázat útján a Múzeum igazgatói állást.
1902-ben a Református Egyháznak volt indítatása a múzeum kialakítása Debrecenben. Céhes relikviák gyűjteményének kiállítása volt az elképzelés.
Csokonai lakóhelyén nyílt meg az első kiállítás 1905-ben. Bécsben, Déri Frigyes magyar származású gyűjtő keleti műkincsei kerültek kiállításra. Ezt a gyűjteményt és a kastélyt Debrecenre hagyatékozta. Az volt az elgondolása hogy az ifjúság számára hazafias nevelés szempontjából elhozza a sokszínű világot. A világ kultúrájának prezentálása volt a cél.
Az első emeleten a városhoz, a megyéhez kötődő tárgyi emlékek vannak kiállítva. A második emeleten a Déri gyűjteményt láthatja az idelátogató. Ez a gyűjtemény párját ritkítja. A tárgyakon keresztül mutatja meg a világ kultúráit.
A legnagyobb világ szenzációi azonban a Munkácsy Trilógia, illetve a Krisztus Pilátus előtt, és a Golgota című festmények kiállítása. Ezeket a Munkácsy képeket 2015-ben a Magyar Állam a Magyar Nemzeti Bank segítségével vásárolta meg amerikai tulajdonból.
A Múzeum gyarapodását manapság az ásatásokból előkerült Avar kori ékszerek nyújtják. Angi János igazgató úr kötődése a látássérült emberekhez, édesapja által történik, hiszen apja, betegség folytán vakult meg.
Angi János, Faludy György: Haláltánc Balladáját olvasta fel a közönségnek.
Mind három múzeumvezető bepillantást engedett a hallgatóságnak, hogy életútjuk és sokirányú munkájuk folytán megismerhessük a múzeumokban folyó munkát, amit a kívülállók egyáltalán nem vagy nem így ismertek.
Karcagi Márta / kuratóriumi tag
